A család szíve

Промпт

Nem volt könnyű mostanában, sok mindenen mentünk át, de te ott álltál mindig mellettünk, és vigyáztad minden léptünk nyomát. Mint egy rendíthetetlen szikla, akkor is erős maradtál, mikor talán neked is fájt, mégis minket öleltél át. Már nem vagyunk gyerekek, de egy dolog nem változik, ha a világ körülöttünk meginog, a szívünk hozzád hazatalál. Te vagy nekünk a menedék, a fény, mikor sötét az ég, a biztos pont, amibe kapaszkodunk, ha elfogy minden reménység. Te vagy a család szíve, a szeretet, mi bennünk él, bármerre visz majd az élet, a szívünk mindig hazatér. Egyetlen pillantásból tudod, ha valami fáj nekünk, hiába mosolygunk rád, te meglátod, mi van legbelül. Tudod, ha rossz napunk volt, ha valamin rágódunk, nem kell kimondanunk semmit, te akkor is érzed, mi bánt minket. Ott voltál minden könnyünknél, és velünk nevettél, ha kellett, annyi mindenen átsegítettél, hogy szavakkal megköszönni nem lehet. Te vagy nekünk a menedék, a fény, mikor sötét az ég, a biztos pont, amibe kapaszkodunk, ha elfogy minden reménység. Te vagy a család szíve, a szeretet, mi bennünk él, bármerre visz majd az élet, a szívünk mindig hazatér. És emlékszel még a régi napokra, amikor együtt nevettünk, egy-egy történeten annyira, hogy a könnyünk is kicsordult közben. Ezekből lett az otthonunk, ezekből lett a mi világunk, és ha újra felidézzük őket, még ma is együtt kacagunk. Annyi mindent mondanánk még, de egy élet sem lenne elég, hogy elmondjuk, mit adtál nekünk, mennyi szeretet él bennünk. Köszönjük, hogy mindig hittél, hogy akkor is mellettünk álltál, amikor mi magunk sem hittük el, hogy egyszer újra felállunk majd. Te vagy nekünk a menedék, a fény, mikor sötét az ég, a biztos pont, amibe kapaszkodunk, a szeretet, ami mindig hazakísér. Te vagy a család szíve, a mi erőnk és menedékünk, bárhány év is múlik el majd, te mindig itt leszel velünk. Mert bárhány évesek leszünk, egy dolog soha nem változik: ha a világ bármelyik útjára visz, a szívünk hozzád hazatalál. Szeretünk, Anyuci. Te vagy nekünk… a család szíve.