Ma még ég a város

プロンプト

Fények alatt indul az éj, a város ma nekünk mesél. Nem nézem, merre visz az út, csak érzem, hogy most minden új. Telefon villan, zene szól, a szívem megint túl hangosan dobog. Ha ma elveszünk a zajban, legalább együtt, egymás karjában. És ha holnap minden más lesz, ma még nem érdekel. Ami bennünk lángra gyulladt, azt nem oltja el semmi el. Ma még ég a város, égjen velünk, amíg a nap fel nem kel felettünk. Nem kell semmi, csak ez a pillanat, te meg én, és alattunk az utak. Ma még ég a város, nincs megállás, a szívünkben hangosabb minden dobbanás. Ha az éjjel véget ér, majd újrakezdjük, amíg élünk, ezt az érzést nem felejtjük. Ne kérdezd, hogy mi lesz holnap, ma minden perc nekünk marad. A szemedben látom a fényt, mintha újra hinnék mindenben még. Körülöttünk ezer arc, de csak téged látlak a zajban. Egyetlen szó, egyetlen érintés, és máris gyorsabban ver a szív. Ma még ég a város, égjen velünk, amíg a nap fel nem kel felettünk. Nem kell semmi, csak ez a pillanat, te meg én, és alattunk az utak. Ma még ég a város, nincs megállás, a szívünkben hangosabb minden dobbanás. Ha az éjjel véget ér, majd újrakezdjük, amíg élünk, ezt az érzést nem felejtjük. Oh-oh, ne engedj el, oh-oh, maradj velem. Ha minden fény kialszik körülöttünk, mi akkor is tovább égünk. Ma még ég a város, égjen velünk, amíg a nap fel nem kel felettünk. Nem kell semmi, csak ez a pillanat, te meg én, és alattunk az utak. Ma még ég a város, nincs megállás, ez az éjszaka csak rólunk szól, semmi más. Ha az éjjel véget ér, majd újrakezdjük, amíg élünk, ezt az érzést nem felejtjük.