A gondolataidon túl

プロンプト

(1. versszak) Azt mondod: "ilyen vagyok", Mindig félek, hallgatok. Régi hangok szólnak benned, De nem kell, hogy elhidd őket. Amit régen rád mondtak, Szavai benned maradtak. De a múltad nem a végzet, Magadnak új utat is kérhetsz. (Refrén) Ki vagy te a gondolataidon túl? Ki látja, ha a világ elborul? Nem kell elhinned minden szót, Ami benned újra meg újra szól. Nem vagy rabja a tegnapnak, Új utak is nyitva vannak. Amit ma már másképp látsz, Holnapodban új képként találsz. (2. versszak) Jön egy gondolat, és továbbáll, Néha felhő, néha napsugár. Ami fáj, azt is nézd meg bátran, Ne higgy egy régi megszokásnak. Ha a félelem azt mondja: „Ne!”, Te rákérdezhetsz még erre: „Biztos, hogy ez az igazság?" "Vagy csak régi megszokás?” (Refrén) Ki vagy te a gondolataidon túl? Ki látja, ha a világ elborul? Nem kell elhinned minden szót, Ami benned újra meg újra szól. Nem vagy rabja a tegnapnak, Új utak is nyitva vannak. Amit ma már másképp látsz, Holnapodban új képként találsz. (3. versszak) Nem kell többé másnak lenned, Csak ismerd meg jobban a lényegi éned. Ami eddig visszatartott, Nem szabhatja meg a holnapot. Lehet benned félelem még, Mégis vár rád új remény. Minden döntés új utat nyit, S régi éned lassan megváltozik. (bridge) Nem a múltad írja elő, Mit hoz neked a jövő. Ha másképp nézel önmagadra, Új út nyílhat holnapodra. Nem kell mindent elhinned, Nem kell mindentől félned. A gondolat csak egy "talán" Te döntöd el, mi lesz az irány. (Záró refrén) Ki vagy te a gondolataidon túl? Ki látja, ha a világ elborul? Nem kell elhinned minden szót, Ami benned újra meg újra szól. Nem vagy rabja a tegnapnak, Új utak is nyitva vannak. Amit ma már másképp látsz, Holnapodban valóságként találsz. (Lezárás) Nem vagy az, mit hittél régen, Több lehet még benned, mint e tényben. Nézz magadba, indulj bátran, Új lehetőség vár a mában.